Darla - Ramiel
Darla 2007.11.06. 15:16
(Vers)
Ramiel
Magányosan állok, zöld mező lágy ölén
Virágok hullnak az égből, gyengéden terülnek el körém.
Megnyílik az égbolt, fényesen sikolt a táj
Egy alak bukkan elő, ki mindig mellettem áll.
Nevemet kimondva csilingel lágy hangja
Oly fényesen tündököl fején a dicső glória.
Közelebb lép, karját szorosan körém fonja
Béke árad testéből, a pillanat a csodát ontja.
Teste gyönyör szirmot hullat, elér a remegés
Szívem dobbanása ezernyi vad lüktetés.
De lassan üt az óra, a pillanat tovaszáll
Lénye halványan látszik alig már.
Tudom, hogy vigyáz rám, mindig óvja léptem
Már a túlsó parton áll, nyújtom utána kezem.
Virágeső szertefoszlik, fénytől teljes a szívem
Nem maradt már semmi, csak egy fehér toll a zöld réten.
(Darla)
|