A fantasy egy irodalmi műfaj, illetve a műfaj köré szerveződő filmes, szabadidős (és egyéb) kultúra. Régebben a kritikusok nem tekintették „irodalmi” műfajnak a szó klasszikus értelmében („igényes” „szépirodalom”); és az irodalmi lexikonokban sem szerepelt címszóként; mára a legkiemelkedőbb, e műfajba tartozó remekeket vita nélkül szépirodalmi műveknek mondhatjuk. Az Aurin Fantasy Enciklopédia nyomán e műfajt a következőképpen határozzuk meg:

        A fantasy a huszadik század fordulóján induló, és a század második felében kibontakozó fantasztikus irodalmi, képzőművészeti, és iparművészeti stílus, amely az angolszáz irodalomban fejlődött először önálló irányzattá, de mára eltérő formákban más európai nemzetek művészeteiben is jelentkezett. Fő jellemzője, hogy a tartalma (történet/kép/hang) olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív világokba mint keretbe van ágyazva, mely felépítésében, fizikai és etikai törvényeiben, értékeiben, élőlényeiben, rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal. A fantasy ezek felépítésében – írótól, műtől függően – egyaránt (akár egyazon műben is) merít a gótikus romantika történeteiből, a középkori lovagvilág hősi énekeiből és lovagregényeiből, az ókori és kora középkori – különösen az északi, kelta, germán, skandináv – mítoszokból és eposzokból, illetve a vele rokon (de nem azonos) science-fiction műfaj által teremtett világokból. A fantasy műfaj köré egész kultúra szerveződött, melyben vannak szerepjátékok, filmek, „világépítő” klubok, kizárólag fantasyt forgalmazó könyvkiadók, és hasonlók.

A fantasy kezdeti szárnypróbálkozásai már a romantika korában is megjelentek (Ernst Theodor Amadeus Hoffmann: Az arany virágcserép, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Zalán futása), de igazi megalkotóinak a századfordulón vagy a huszadik század második felében élt J.R.R. Tolkien, Michael Ende, H.P. Lovecraft tekinthetők. A fantasyt egyértelműen Tolkien regénytrilógiája, A Gyűrűk Ura emelte ki az ismeretlenségből és tette elfogadott irodalmi műfajjá.

    * A fantasy műfaj rokon egy másik, régebbi stílusirányzattal, melyet mágikus realizmusnak neveztek. Képviselői közé tartozik többek között Gabriel Garcia Márquez, E. T. Hoffmann, Magyarországon pedig Kodolányi János (utóbbi Tolkiennel nagyjából egy időben alkotott az övéhez hasonló, az ókori mítoszvilágban játszódó regényeket).
    * Ne keverjük össze a fantasyt a science fictionnal, bár e tekintetben vannak viták. Kuczka Péter a Világirodalmi Lexikon egy cikkében a fantasyt a science-fiction egy ágaként sorolta fel, s mindkét műfajban valóban közös (de csak annyi a közös), hogy fikciós, fantasztikus műfajok. Azonban van köztük különbség; míg a science fiction tudományos abban az értelemben, hogy a való világtól való eltérések oka racionális (pl. a technikai haladás eredményeképp elfogadható józan ésszel is), s általában a rendkívüli helyzetek racionalizálására törekszik, addig a fantasynak kifejezetten az irracionalitás és a nem-tudományos (mágikus, mitikus) gondolkodásmód az alapja.
    * Noha éles határ valóban nincs semelyik két műfaj közt, például a Star Wars sorozat, fénykardjaival, űrhajóival és Varázsló-Pap-Harcos Jedi-lovagjaival sikeresen ötvözi a két rokon műfaj egyes elemeit (ezért nem is tekinthető valódi, hamisítatlan science-fictionnak).
    * A fantasyhoz igen közel áll továbbá a mese műfaja, hiszen a fantasy-művek a mítoszok mellett a népmesék világából is sokat merítenek. A két műfajt leginkább a célközönség különbözteti meg: a mesék elsősorban gyerekeknek készülnek, ezzel szemben a fantasy felnőtt olvasókhoz szól. A két műfaj határáról megemlíthetjük J. K. Rowling Harry Potter sorozatát, vagy Michael Ende Végtelen Történetét.

A fantasy pszichológiája

Pszichológiai szempontból a fantasy egyik legjellemzőbb vonása a kollektív tudattalan felé fordulás, olyannyira, hogy kísérletek történtek a jungi (a Myers-Briggs-típusindikátorban is vizsgált) személyiségjellemzőknek (Intuíció, Érzékelés, Érzés, Gondolkodás) bizonyos tipikus fantasy-karaktereknek való megfeleltetésére. Eszerint a Harcos képviselné az Intuíciót (mivel a kardokkal vagy puszta kézzel vívott közelharc nagymértékben az ellenféllel való intuitív azonosuláson alapszik), a Tolvaj az Érzékelést (ügyesség, tárgyak iránti vonzalom), a Pap az Érzést és Ítélést (Jó-Rossz megkülönböztetése, istenek és/vagy egyéb értékek iránti rajongás), a Varázsló pedig a Gondolkodást (évekig tartó tanulás, a világot irányító mélyebb törvények ismerete).

Jung nyomán sikerült a fantasy keletkezését és népszerűségét is magyarázni. Jung szerint a modern ember (ti. a nyugati civilizáció embere) elszakadt mitikus-mágikus gyökereitől. Ugyanekkor az ezek iránti igény továbbra is jelen van.
 "Az emberiség túlnyomó részét alkotó, csekély élettapasztalattal, kevés transzcendens emlékkel rendelkező, könnyen befolyásolható tömeglények nehezen igazodnak el ebben a világszellem neurotikus előérzetétől vibráló életformában… Az emberek igénylik a transzcendens műveket. A fantasy feladata, hogy megmutassa az individualizáció, az átlényegülés útját, s rávezessen arra, hogy az értékeket saját magunkban, saját kis kozmoszunkban keressük, hiszen az a legapróbb részletekig is analóg a világegyetemmel. Amelyik ember nem hisz a csodákban, az az ember nem realista."
– Pósa Zoltán

    * J.K. Rowling
          o Harry Potter
    * C.S. Lewis
          o Narnia krónikái
    * J.R.R. Tolkien
          o A Gyűrűk Ura
          o A babó/A hobbit
    * Stephen R. Donaldson
          o The Chronicles of Thomas Covenant, the Unbeliever (Első része magyarul is megjelent A kárhozat urának átka címen)
    * Terry Pratchett
          o Korongvilág könyvsorozat
          o Manák trilógiája
    * Robert E. Howard
          o Conan, a barbár
    * Ursula K. Le Guin
          o Szigetvilág könyvek (A Szigetvilág varázslója, Atuan sírjai, A legtávolibb part, Tehanu, Tales from Earthsea, The Other Wind)
    * Michael Ende
          o Végtelen történet
    * Stephen King
          o A Setét Torony
          o Cujo
          o Ezüst pisztolygolyó
    * Raymond E. Feist
    * Wolfgang Hohlbein