A cselekmény egy keretelbeszélésbe ágyazódik, amely Victor Frankenstein, kémiával és matematikával foglalkozó tehetséges genfi ifjú utolsó útját meséli el. A narrátor Walton kapitány, aki a mű elején és végén bukkan fel.

Victor nem mágus és nem bír természetfeletti erővel, elektromossággal kísérletezik és a tudomány eltökélt híve. Ingolstadtban alkotja meg minden addigit felülmúló munkáját: egy eleven, mozgó, érző, önmagától cselekvőképes lényt. Victor szépnek akarta teremteni, de mert hullákat használt fel, ezért annak külseje iszonyú lett, hasonló azokhoz a holttestekhez, amikből összefércelte. A teremtője maga is elszörnyedt tőle és sorsára hagyta a vérrel mocskolt laboratóriumban.

A lény fázik és fél, nem érti az őt körülvevő világot- "az eredendő bűn nélküli", Frankeinstein köpenyében elbújik a bajor erdőkben. Egy kis család életének lesz néma kísérője, tanul tőlük és a szívébe fogadja őket, amikor biztos benne, hogy nem láthatják őt igyekszik megkönnyíteni az életüket kivételes fizikumával. Hosszas tépelődést követően felfedi magát az emberek előtt, reméli, hogy befogadják, ők azonban megrémülnek tőle és elkergetik. Életútját további tragédiák és megalázások szegélyezik, s egy gyilkosságot is elkövet, bár akaratlanul. Végül a köpeny zsebében talált notesz segítségével felkeresi teremtőjét, hogy a szeretetéért-kegyéért folyamodjon. Frankeinstein beleegyezik, hogy egy női lényt alkosson neki, aki a társa lehet magányában, de később megmásítja az ígéretét és félbeszakítja a munkáját.

A lény dühében bosszút fogad, most már szántszándékkal öl: méghozzá Frankeinstein legjobb barátját, Clervalt, majd ő tesz ígéretet teremtőjének, hogy jelen lesz a nászéjszakáján. Így is tesz, minden elővigyázatosság ellenére elpusztítja a fiatalasszonyt (aki Victor mostohatestvére). Vad hajsza veszi kezdettét. Frankeinstein az Északi-sarkig követi teremtményét, de mielőtt újra találkoznának a végkimerülés végez vele a jég között rekedt hajón.

Frankenstein, avagy a modern Prométheusz, regény. Írója Mary Shelley (leánykori nevén Mary Godwin Wollstonecraft).

Mary Shelleynek ezt az egy munkáját fordították le magyarra. A fordítás Göncz Árpád munkája, 1977-ből. A történet sajátos jegyei folytán az irodalmon és a populáris kultúrán keresztül meghatározta a horror történetek és filmet egy teljes műfaját. Mary Shelly 19 évesen írta és először névtelenül publikálta Londonban.

 Keletkezésének körülményei
Mary Wollstonecraft Godwin, és Percy Bysshe Shelley, a Genfi-tó környékére látogatott Lord Byronhoz Svájcba. Az időjárás azon a nyáron túl hideg volt, hogy a külső szabadidőtevékenységeket élvezhessék, ezért Byron kihívta Shelleyéket és magán orvosát, John William Polidorit, egy "költői versenyre": az nyer aki a legijesztőbb történetet alkotja meg. Mary ötlete egy rémálom, vagy lidércnyomás hatására fogant, amelyben egy "istentelen" tudományt tanulmányozó sápadt diákot látott térdelni a dolog mellett amit összeállított.

Polidori ugyanerre az alkalomra írta "A vámpír" ("The Vampyre"-1819) című történetét, a romantikus vámpírtörténeteket megelőző egyik alapmművet.

 A nevek eredete

 A lény
Mary Shelley szörnye fejlődő teremtmény, tanul mások viselkedéséből- előbb tudományt, majd gonoszságot. Kérdéseket tesz fel a világra és magára vonatkozóan. Kutatja ki ő, honnét ered, és miért más mint a többi ember. Az írónő sokatmondóan nem ruházta fel névvel, finoman utalva, hogy a névvel, apával és anyával rendelkező emberek között a lény senki -innét (is) eredhet, hogy sokan, akik nem ismerik első kézből a regényt összekeverik a szörnyet Victor Frankenstein-nel. A későbbiek során az adaptációk még inkább összekuszálták a két személy különállását mivel már címükben sem fordítottak gondot a pontos fogalmazásra, így a Bride of Frankenstein című horror film 1935-ből, vagy az Abbott and Costello Meet Frankenstein, 1948-as vígjáték-horror.

A szörny eredendően nem volt rossz, sőt, megaláztatásai és megpróbáltatásai után is készen állt, hogy elfogadja urának azt aki életre hívta, bár Victor maga nem sok felelősséget érzett a teremtménye iránt, s végül ez a hanyagság okozta, hogy a lény a gonoszság felé fordult.

Victor
A név egy lehetséges eredete John Milton, Elveszett Paradicsom (Paradise Lost) című verse, ami oly nagy hatást gyakorolt az írónőre, hogy egy rövid idézete szerepel is a történetben. Milton gyakran utal fent említett munkájában Istenre, mint "a Győztes" (tehát: "the Victor", lásd a keresztnév magyar jelentéseit), és Mary Shelly valóban úgy festette le Victort, mint aki Istent játszik, életet teremtve. Továbbvive ezt a hasonlatot a szörny inkább az Elveszett Paradicsom Sátánjához hasonlít, s amint a lény említi is egyszer a történetben, ő maga szimpatizál a bukott angyallal.

Victor ezen kívül Percy Shelley egy írói álneve volt . Spekuláció tárgya, hogy Victor Frankenstein eleven modellje mennyire lehetett Percy Shelley maga, aki szivesen kísérletezett puskaporral és elektromossággal és akinek oxfordi szobáját megtöltötték a tudományos berendezések.

Frankenstein

Mary Shelly mindig is azt állította, hogy a Frankenstein nevet az álma sugallta neki. A német nyelvben a szó jelentése "a frankok köve"- "stone of the Franks", de a "frank" jelentése az is, hogy "szabad", abban az értelemben, hogy nem birtokolják (az angolban: "not being subject to").

Frankenstein egy közönséges családnév Németországban. Frankenstein a német neve Z±bkowice ¦l±skie -nak, egy Sziléziában fekvő városnak. Közel Darmstadt-hoz létezik egy Frankenstein-nek hívott város és egy "Burg Frankenstein"

Radu Florescu,könyvében az "In Search of Frankenstein"-ben, azt állítja, hogy Mary és Percy Shelley meglátogatták a németországi Frankenstein kastélyt (ez a Burg Frankenstein, vagy "Castle Frankenstein", angolul- és egy nemesi család nevét viseli, a "von Frankenstein"-ekét), ahol az alkimista Konrad Dippel kísérletezett emberi testekkel, de Mary nem erősítette meg ezt, hogy fenntartsa a műve eredetiségét.

"Modern Prométheusz"

A modern Prométheusz a regény alcíme (habár néhány kiadó a címlapon meg sem jeleníti). Prométheusz a Görög mitológia egy alakja volt, egy a titánok közül, az a lázadó, aki ellopta az istenetől tüzet és odaadta az embereknek. Zeusz ezért örökké tartó büntetésre ítélte egy sziklához láncolta, ahol egy keselyű mindennap a máját marcangolta, majd másnap újra visszanőtt.

Prométheusz a Latin mitológiában is megjelenik, de teljesen más törénetben: itt olyan férfit készít, akit agyagból és vízből teremtettek.

Mary Shelley számára, személyes szinten Prométheusz nem hős, de gonosztevő volt, aki az emberiséget a húsevés bűnére csábította, a vadászatra és a gyilkolásra.

 Félreértések és tévedések

Sokan, akik csak hallomásból ismerik a művet úgy hiszik, hogy Frankeinstein a szörny neve, holott az Victor vezetékneve "csupán". A lény valójában nem kapott nevet. Felváltva illették a "teremtmény" (the creature), a "gonosz lélek-ördög" (the fiend), a "démon" (the dæmon) és a "nyomorult" (wretch) kifejezésekkel.
A újra és újragyártott különböző feldolgozásokban elveszett a mű filozófiai mondanivalója, a magányt és a kirekesztettséget elemző lélektana és a német "Bildungsromannak" nevezett regény sajátossága és a lényt, mint lélektelen zombit mutatják be. A Bildungsroman különös hangsúlyt helyez arra, hogy a szereplő (lelki) fejlődését szoros kapcsolatba hozza műveltsége gyarapodásával. Például mikor a rém a német falucska egyik csűrjében lapulva lassacskán megérti a "vendéglátói" világát. Előbb a puszta szavakat sajátítja el (a szörny első felfogott szavai az emberi világból "apa, Felix, Agatha"), majd az átszűrődő felolvasások révén maga is szert tesz egy olyan kultúrára (többek között megismeri Milton Elveszett paradicsomát), amit alkotójától sosem kapott volna meg. Érzelmei párhuzamos fejlődést mutatnak: a szörny megszereti a családot és segíteni akar nekik.

Képek

Az elképzelt Szörny

Az első kiadású könyv

Az írónő