A Necronomicn (halottak könyve) - Al Azif - története

Az eredeti címe: Al Azif : az azif szó az arab nyelvben ama (rovatok
keltette) éji zajt jelőli, melyet a démnok üvőlésének hittek.
Írója, a jemeni Sanaából származó őrült költő, Abdul Alhazred a forások
szerint az Ommiade kalifák idején, Kr. u. 700 körül alkotott. Ellátogatott
Babilon romjaihoz, megismerkedett Memphis föld alá rejtett titkaival, és
tíz esztendőt töltött el magányosan Arábia hatalmas déli sivatagában
– amit az ókoriak Roba el Khaliyehként, azaz „Üres
Térkékén” emlegettek -, valamint a ma élő arabok „Dahna”,
azaz „Karmazsinvörös” sivatagában, melyről úgy tartják, hogy
védelmező gonosz szellemek és a halál szörnyetegei lakják. E sivatagról
számos furcsa és hihetetlen csodát mesélnek olyanok, akik azt állítják
magukról, hogy a mélyére hatoltak. Alhazred Damaszkuszban töltötte, ahol a
Necronomicon megszületett. (Kr. u. 738-ban bekövetkezet) haláláról vagy
eltünéséről pedig több iszonytató és egymásnak ellentmondó történet kering.
Ibn Khallikan (XII. Századi életrajzíró) azt állítja, hogy Alhazredet
fényes nappal elragadta, majd a rettenettől megdermedt sokaság szem láttára
felfalta egy láthatatlan szörnyeteg. Tébolyáról ugyancsak számos legenda
ismeretes. Saját állítása szerint látta a mesés Iremet, azaz Oszlopok
Városát, egy bizonyos megnevezhetetlen sivatagi város romjai alatt pedig az
emberiségnél is ősibb faj megrázó krónikáira és titkaira lelt. Alhazred
pusztán más hitekre is nyitott muzulmán volt, aki az általa Yog-Sothothnak
és Cthulhunak nevezett ismeretlen entitásokat imádta. Kr. u. 950-ben az
Azifot,melyet addigraszéles körökben, jóllehet titoban tanulmányozták a kor
filozófusai, Necrnomicon címen görögre fordította a konstatinápolyi
Theodorus Philetas. A mű agy évszázadon át iszonytató próbálkozásokra
késztette a kisérletező szellemeket, mígnem Mihály pátriárka betiltotta és
elégett minden fellelhető példányát. Ettől kezdve csupán titokban emlíik a
művet, noha késöbb, a középkorban Olaus Worminus latinra fordította, latin
nyelvű szövöget pedig kétszer kinyomtatták – elöbb a XV. Században
gót betűs szövegként (nyílvánvalóan Németországban), aztán a XVII.
Századbam (vélhetően Spanyolországban) - ,midkét kiadásról hiányoznak
azonban az azonosító jegyek, és kizárólag belső tipográfiai bizonyságok
alapján következtethetni a kiadás helyére és idejére. 1932-ben, miután a
latin fordítás ismét felhívta a figyelmet a műre, IX. Gergely Pápa mind a
latin, mind a görög nyelvű változatot betiltotta. Az arab eredetinek már
Wormius idejénben nyoma veszett, amire a rövid bevezetőben utal a fordító:
az 1500 és 1550 között Itáliában kinyomtatott görög variánsról ugyakkor
1692 óta nem tettek említést, mikor is leégett egy bizonyos salemi férfiú
könyvtára. A Dr. Dee által elkészített angol fordítás soha nem került
kinyomtatásra, és mindössze az eredeti kéiratból helyreállított töredékes
formában maradt fenn. A fennmaradt latinnyelvű szövegek egyik példányáról
(XV. század) úgy tudni, hogy a Brithis Museumban őrzik lakat alatt, míg a
másik példány (XVII. század) a párizsi Biblithéque Nationale tulajdonában
van. A XVII. századi kiadás egy-egy példány felelhető a Harvard Wildener
Könyvtárában, valamint az arkhami Miskatonic Egyetemen. Ugyanez a kiadással
rendelkezik a Buenos Airesi Egyetem könyvtára is. Vélhetően számos titokban
megőrzött kötöt létezik még, a tizenötödik századi nyomat egyik példányával
kapcsolatban pedig újra meg újra felröppen a hír, hogy ünnepelt amerikei
milliomosok gyüjteményének részét képezi. Kevésbé hitelt érdemlő források
úgy tartják, hogy a XVIII. századi görög nyelvű szöveg a salemi Pickman
család tulajdonában került: ám ha valóban megőrizték, úgy 1926-ban nyoma
veszett R. U. Pickman estőművészettel együtt. A könyv terjesztését a
legtöbb ország hatóságai, akárcsak a szervezett egyházak és felkezetek,
szigorúan tiltják. A szövög olvasása isonytató következményekkel jár. Eme
(a nagyközönség körében többnyire ismeretlen) könyvről szóló híresztelések
ihlették R. W. Chamberest A Sárga király című korai regénye megírására.

Kronológia:
- kb Kr. u. 730: Abdul Alhazred Damaszkuszban megírja az Al Azifot.
- Kr. u. 950-ben Theodorus Philetas Necronomicon címen görögre fordtítja.
- 1050: Mihály pátriárka elégetteti (a görög szöveget), a görög szövegnek
nyoma vész.
- 1228: Olaus latinra fordítja a görög szöveget.
- 1232: a pápa indexre tesz a latn (és a görög) kadást.
- XIV. sz. gótbetűs nyomtatott kiadás (Németország)
- XV. sz. Itáliában kinyomtatják a görög szöveget
- XVI. sz. Spanyolországban újranyomtatják a latin szöveget.

Utóirat:
Egy másik (James Blishnek és Willam Millernek 1936-ban írt levélben)
Lovecraft megjegyzi: Szrencsésnek tudhatjátok magatokat, hogy sikerült
beszerznetek a pokoli és iszonytató Necronomicon-t.