A macskaügyességű, vérszomjas és kegyetlen gyilkos egy sötét londoni nyomornegyed utcalányai közül szedte áldozatait. Az 1888-as év gyilkosát soha nem fogták el a rendőrség mégis lezárta az ügyet. Vajon miért ?

A rendőrségre egy nagyobb méretű levél érkezett, benne egy emberi vesedarabbal: “Ezt a fél vesét egy nőből szedtem ki. A másik felét megsütöttem és megettem."

A feladó a boríték szerint a “pokolból" írt. 1888 őszét írjuk, rövidesen egész London tudja, hogy a hátborzongató levél Hasfelmetsző Jacktől származik, aki akkor végzett negyedik, nyilvánosságra került áldozatával, a negyvenhárom éves Catherine Eddowesszel.

Mind a négy nő szánalmas, öregedő, elnyűtt prostituált volt, akik a Whitechapel nyomornegyedben voltak kénytelenek megalázó foglalkozásukat űzni. A legszerencsétlenebb szegények valóságos emésztőgödre volt ez a környék: keskeny utcák és sikátorok vezettek a kocsmák, bordélyházak és ópiumbarlangok mocskos útvesztőjében. A gyerekeknek fele sem érte meg az ötéves kort, és e züllött, koszos nyomornegyed minden apró helyiségében gyakran heten zsúfolódtak össze.

Ilyen kilátástalan körülmények között sok nőnek nem volt más választása, minthogy utcalány legyen, ha el akarta kerülni a kegyetlen éhhalált. Érthetetlen módon éppen ezek a lányok lettek a Hasfelmetsző áldozatai, akit soha nem azonosítottak, és nem is tartóztattak le.

Halál a sűrű ködben

Első áldozata a negyvenkét éves Mary Ann “Polly" Nichols volt, akinek augusztus 31-én éjszaka vágta át a torkát. Miközben a lány haldokolt a koszos kis sikátorban, gyilkosa huszonöt centiméteres hosszú késével felhasította a hasát. Nyolc nap múlva a negyvenhét éves, tüdőbajos “Sötét Annie" Chapmant ugyanilyen eszközzel és módon küldte a másvilágra.

Ekkor kezdték emlegetni még egy whitechapeli utcalány meggyilkolását. Őt ugyan egyszerűen leszúrták, ezért a rendőrség nem hozta összefüggésbe a Hasfelmetszővel, de a közvélemény rémült felháborodása arra kényszerítene a hatóságokat, hogy erősítést küldjenek a nyomornegyedbe. Az

aggódó londoni üzletemberek által támogatott Whitechapeli Polgárőrségbe pedig egymás után jelentkeztek a magándetektívek és a polgári önkéntesek. Az erősödő félelem leleplezte a viktoriánus világ sötét oldalát. Az elkényelmesedett társadalom sokáig nem törődött azokkal a kegyetlen körülményekkel, amelyekbe a szegényeket kényszerítene.

Abban a korban, amikor a nemi életről nem is tettek említést, az úgynevezett “tisztességes emberek" szemet hunytak a város számtalan prostituáltjának tevékenysége fölött.

Továbbra is a figyelem középpontjában maradt viszont a gyilkos, aki vörös tintával írta első, tettével kérkedő levelét, és “Hasfelmetsző Jack" aláírással látta el. Gúnyolódása, hogy a rendőrség soha nem fogja el, megalapozottnak tűnt, de a gyilkosságok bizonyos rendszeresen ismétlődő motívumait sikerült meghatározni.

Orvosszakértők megállapították, hogy a gyilkos balkezes és jártas az anatómiában, nagy szakértelemmel és pontosan tudja eltávolítani az emberi testrészeket.

Az is kiderült, hogy a bűntényeket este 11 és hajnali 4 óra között követte el. Mindez azonban nem jelentett elegendő támpontot. A nyomozók ekkor a gyilkosságokban ártatlan embereket kezdtek üldözni csupán azért, mert ismert visszaeső bűnözők, szexőrültek, elmebeteg sebészek vagy éppen hentesek voltak. A gyanúsítások azonban sorra eredménytelennek bizonyultak.

A gyilkos merényletei egyre merészebbek és visszataszítóbbak lettek. Szeptember 30-án éjfél után azonban megzavarták, amikor a negyvenöt éves Elizabeth, “Hosszú Liz" Stride torkát vágta el, ezért a Hasfelmetsző gyorsan eltűnt az éjszaka ködében, áldozatát holtan hagyta, de nem csonkította meg. Amikor megtalálták a nőt, egyik kezében egy fürt szólót, másikban édességet tartott. A tanú, aki megzavarta a gyilkost, hallott ugyan lépéseket, de a tettes arcát nem látta.

A szokott kedvtelésétől megfosztott Hasfelmetsző negyvenöt percen belül újra támadt. Áldozata akkor Eddowes volt, megölte és kibelezte, veséje egy darabját postán küldte el a rendőrségnek. Néhány méterrel arrébb az őrszem meglepő módon semmit sem hallott.

Ezen a mozgalmas éjszakán, amikor a nyomornegyed minden sarkán állt egy rendőr, és mindenfelé járőröztek, a feltehetően véres ruhájú gyilkosnak megint sikerült elmenekülnie.

Egy gyanúsított a királyi udvarból

A Hasfelmetsző a kettős gyilkosság után hat hétig visszavonult. A nyomozás eközben meglehetősen érdekes irányt vett.

Stride és Eddowes meggyilkolásának éjszakáján egy járőr feltartóztatott egy meglehetősen elegáns urat, akit egy whitechapeli utcalánnyal látott beszélgetni. Amikor kikérdezte a választékos beszédű és modorú gyanúsítottat, aki orvosnak mondta magát, és egyáltalán nem illett a mocskos környezetbe az meggyőzte a rendőrt, hogy engedje szabadon.

Természetesen a pletykák azonnal terjedni kezdtek. Vajon előkelő társaságból való a gyilkos, és valamilyen őrült megszállottság vonzza a nyomornegyedekhez és azok szerencsétlen prostituáltjaihoz ?

Majdnem egy évszázadon át volt gyanúsított Clarence hercege, Viktória királynő unokája. A korabeli újságok azonban soha nem említették ezt, hiszen a herceg a trónörökös, Edward walesi herceg (a későbbi VII. Edward király) legidősebb fia volt. A herceg labilis elmeállapota közismert volt akkoriban.

Akik őt tartották Hasfelmetsző Jacknek, arra hivatkoztak, hogy az utolsó gyilkosság után a herceget elmegyógyintézetbe vitték, és 1892-ben bekövetkezett haláláig ott tartották.

Egy jól időzített öngyilkosság

A legvisszataszítóbb gyilkosság november 10-én kora reggel történt. Hajnali háromnegyed négykor a szomszédok arra ébredtek, hogy sikoltozás hallatszik a 24 éves Jane “Fekete Mary" Kelly szobájából. Amikor a háziúr szolgája nappal bemerészkedett, nyilvánvalóvá vált, hogy Hasfelmetsző Jack járt ott, kihasználva az áldozat félreeső lakásának háborítatlanságát. A holttestet gondosan kibelezte, szívét és veséjét eltávolította, a testrészeket pedig körberakta a szobában.

Ez a brutális és különös gyilkosság volt az utolsó, amelyet hivatalosan Hasfelmetsző Jack számlájára írtak. A rendőrség heteken belül lezárta az ügyet, anélkül hogy a felháborodott közvéleménynek bárminemű magyarázatot adott volna. A Whitechapeli Polgárőrség néhány tagjával bizalmasan közölték, hogy a gyilkos, miután beismerte tetteit, a Temzébe ölte magát. Sokan azt gyanították, hogy hivatalos részről szándékosan eltussolják az ügyet, hogy mentsék Clarence hercege vagy egy gazemberré lett rendőrtiszt jó hírét.

Ami a vízbefúltat illeti, “Fekete Mary" Kelly meggyilkolása után valóban kifogtak egy öngyilkost a Temzéből. Egy sikertelen ügyvéd, Montague John Druitt anyja elmebetegsége miatti elkeseredésében december 3-án vízbe ölte magát. Búcsúlevelét soha nem hozták nyilvánosságra, és könnyen elképzelhető, hogy ő tette azt a bizonyos vallomást, amelyre a rendőrség az ügy lezárásakor hivatkozott.

Druitt, egy arisztokrata orvos család sarja előkelő angol iskolába járt, és jó kapcsolatban állt a társadalom felső köreivel. A Nagy-Britannia legősibb és legelőkelőbb családjainak sarjait tömörítő Az apostolok klub tagja volt. Köztudott volt róla, hogy gyűlöli a nőket.

1888. július 1-jén Mrs. Druittot beszállították egy elmegyógyintézetbe. Fia rendszeresen látogatta, és valószínűleg egyre jobban rettegett saját elmeállapota miatt. Bárhonnan ment is anyjához a kórházba (akár irodájából, akár abból a fiúintézetből, ahol szerény keresetét testnevelő tanárként egészítette ki), keresztül kellett haladnia a Whitechapel kerületen.

Vajon Druitt félelmeiből és nőgyűlöletéből született-e meg az a szörnyeteg, aki Hasfelmetsző Jacknek nevezte magát ? Testvére, William októberben szellemi kimerültség és abnormális viselkedés jeleit fedezte fel rajta. November 30án Druittot rövid úton elbocsátották iskolai állásából.

Egyesek véleménye szerint klubja, Az apostolok mindent elkövetett jó hírnevének megőrzése érdekében. Talán a klubtársak javasolták Druittnak az öngyilkosságot, vagy éppen ők ölték meg őt, hogy véget vessenek kielégíthetetlen és barbár szenvedélyének. Utána pedig rávették a hatóságokat, hogy ne fedjék fel az igazságot, hanem zárják le az ügyet.

A nem kevesebb mint tizennégy gyilkosság elkövetésével gyanúsított ismeretlen támadónak három hónapos rémuralma alatt ténylegesen talán öt áldozata volt. A vér bűvöletében élő Hasfelmetsző Jacket, aki úgy választotta ki áldozatait, hogy a helyszínek Whitechapel térképén keresztet alkossanak, valószínűleg soha nem fogják azonosítani, még kevésbé megérteni.