A felszín alatt

Azonban a dark/goth több, mint egy zenei irányzat vagy egy fekete ruha. Ezek azok, ami az erre érzékeny embert megfogják, hogy aztán később elmerüljön a szubkultúrára jellemző életformában. A közös zenei ízlés mögött, közös életérzés áll, amely meghatározza a hétköznapok minden területét, a világszemlélettől és gondolkodásmódtól a művészeteken át az öltözködésig. Alapvetően egy olyan lelki folyamat, amely miatt ezek az emberek hajlamosabbak az élet sötét oldalát nézni. Az ide tartozó fiatalok nem képesek problémáikat a rendes utakon megoldani, inkább elsüllyednek abban. Az érzelmi elhagyatottság, a kiszolgáltatottság és céltalanság, a belső fájdalom és feszültség levezetésének igénye irányítja ezeket az embereket olyan deviáns szokásra, mint az önpusztítás. A belső űrt, amely szinte fizikai fájdalommal jár, könnyebb így elviselni. Az érvagdosás kezeken, lábakon domináns viselkedési forma és a társaság tagjai közül senki sem találja meglepőnek a hosszú vágásokat karokon vagy vérnyomokat a "bulik" mosdójában. A dark irányzat egyik ága volt az úgynevezett grufti (a német gruft-sírbolt szóból ered), akik a szó szoros értelmében kihaltak mára. Volt is egy mondás, amely szerint a "jó grufti már nem él". Ma már kezd visszaszorulni ez a "divat". A "vagdosás" célja, azonban nem minden esetben az öngyilkosság, ez elsősorban feszültség-levezetésként hat, vagy egyes esetekben az élet és halál közötti lebegés állapotába való kerülés útja.
A szubkultúrába való bekerülés egy fajta megoldást jelent ezen fiatalok problémáira. Ilyen problémák lehetnek az állandó "fojtogató kontroll" és a belő űr érzése. Ezek a fiatalok nem érzik elfogadhatónak az iskolai, családi, társadalmi értékeket, több kudarc, sikertelenség éri őket, amelyek miatt szoronganak. Sokszor kapnak értetlenkedő kérdéseket, csodálkozó pillantásokat, amely miatt kirekesztődnek illetve ők maguk lépnek ki a normál társas közegből. Ez arra kényszeríti őket, hogy a hasonló problémával rendelkezőkkel alakítsák ki saját közösségüket, ahol önbizalmuk is megnőhet aztán.
A darkok/gothok elutasítják illetve közönyösen szemlélik a fogyasztói társadalom által nyújtott értékeket, amelyek szerintük felületesek és hiábavalók, ezért kevésbé fontos nekik, hogy olyan karriert fussanak be, amely ennek a társadalomnak megfelelő lenne. Azonban a pénzre még nekik is szükgségük van, hogy fedezni tudják életmódukat, ezért mégis hajlandóak tanulni, illetve dolgozni. Egy dark számára a fejlődést sokkal inkább a mentális, szellemi előbbrejutás adja, mint az anyagi javak hajszolása érdekében egy magasabb pozicíó megszerzése egy vállalatnál. Ezért általában kevesen tanulnak tovább. Inkább hangulatuknak megfelelő félhomályos kocsmákban filozofálgatnak, véleményeket cserélnek a világ dolgairól vagy magányosan elbújnak szobáikba a világ elöl. Ha továbbtanulnak is általában művészeti, illetve humán szakokat (filozófia, nyelvek, könyvtárszak) választanak. Egyik napról a másikra élnek, nem terveznek hosszabb távra, hiányoznak a célok, mert nem látják értelmét ennek az életnek. Ezért aztán megpróbálnak maguknak felépíteni egy idea világot, amely jelentősen eltér a jelenlegitől. Ez lehet a magyarázata különös megjelenésüknek, viselkedésüknek.
A mai kor értékei fölé helyezik a középkori nézeteket, elsősorban a gótikát, amikor a halál még nem volt tabu téma és együtt élt az emberrel, amikor még nem féltek úgy a haláltól, hogy teljesen elidegenítsék maguktól. A dark személy számára nagyon fontos a halál és az azt körüllengő misztikum, az ő fejükben mindig ott van a halál gondolata, ezzel együtt tudnak és akarnak élni, az elmúlásnak nagy kultusza van ebben a szubkultúrában. Képes meglátni a jót és a szépet a világban, de mindig meglátja benne a pusztulást is, a dolgok mögött bújkáló végzetet. A darkok észre tudják venni az apró örömöket, de bennük van az érzés, hogy minden mulandó. A halál határozza meg az életet, halál nélkül nem volna élet sem, így a halál ünneplése egyben az életé is. Mindez alapot teremt ahhoz, hogy a darkokat általában szomorúaknak, depressziósoknak lássuk.
Szinte mindannyiukra jellemző az olvasottság, a művészet szeretete, ezek értékeket képeznek számukra. Igyekeznek ők maguk is létrehozni valamit, próbálják kifejezni a bennük lévő érzéseket, megjeleníteni a bennük élő külön kis világot, sokan festenek, rajzolnak, fotóznak, szinte mindenki megpróbálkozik verset vagy novellát írni vagy egyszerűen csak leírni, amit érez és gondol a világról.
Kedvelik a szépirodalmat, kultuszkönyvekenk számítanak például Camus: A közöny, Sylvia Plath: Az üvegbura, Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben. Szinte kötelező olvasmánynak számítanak E.A. Poe novellái, H.P. Lovecraft művei, a költők közül József Attilát, Ady Endrét, Baudelairt és a többi francia szimbólistát kedvelik nagyon. Ezenkívül elmaradhatatlanok az okkult könyvek tanulmányozása, Szepes Mária, Hamvas Béla műveinek ismerete, stb. Érdeklődnek az asztrológia, numerológia, a filozófia (vagy éppen a grafológia) iránt és minden olyan tárgy után, ami a rejtett világ feltárásáról, egy másik, érdekesebb világ lehetőségéről szól. Így kedvelik azokat a könyveket, amelyekben vámpírok, angyalok és egyéb lények szerepelnek. Míg ezek a lények a hétköznapi normál emberek számára rémisztőek, addig a darkoknak gyönyörűség ezekről olvasni, erről szóló filmet nézni. Sokan közülük jártasak az egyiptomi, görög, északi, stb. mitológiákban is. Nem áll távol tőlük a keresztény világ transzcendenciája sem.
Fontosabb stílusirányzatok, amelyekből ihletet nyerhetnek a darkok-gothok (teljeség igénye nélkül): gótikus, romantika, spleen and ideal, szimbólizmus, szürrealizmus, a szecesszió dekandenciája, avantgard.
A festők közül nagyra értékelik például Boscht, Gigert, Klimt-et, Munch-t.
A dark/goth együttesek zenéin kívül szívesen meghallgatnak más műfajokat is, szinte mindenkinek megtalálható a cd gyűjteményében valamilyen klasszikus, például Wagner, Beethoven, Bach, de nagy kedvencük a Dead Can Dance, amely szintén nem sorolható a dark/goth stílusba. A zenekarok is előszerettel alkalmaznak népzenei motívumokat. Ezek segítenek elvonulni a jelenkori léttől, befelé fordulni és elmélyülni különc álomvilágukban.

Egy szubkultúra vizsgálata a kézírás alapján - Grafológiai intézet; részlet. Írta: Mezey Gyöngyi