A gonosz princípiuma

Ahhoz, hogy a jót megismerjük, meg kell ismernünk a gonosz természetét. A
jó a rossz nélkül nem létezhet. Fény nincs árnyék nélkül. A gonosz
szenvedést hoz, s az általa hozott fájdalom kivetíti egy jobb világ
lehetőségét.

Az ókori vallások a gonoszt Isten részeként képzelték el. Mezopotámiában a
két princípium elegyedett. Az egyiptomi hitvilágban a pusztító Seth a
jótékony Ozírisz fivére volt. Perzsiában a sötét Ahrimánról úgy gondolták,
hogy Ohrmazd, a fényisten egyik kételkedő gondolatából jött világra.

Az Ószövetség apohrifjai határozatlanul nyilatkoznak a gonosz hatalmával
kapcsolatosan. Míg Tóbiás történetében AZMODEUS Isten ellenfeleként jelenik
meg. Ezsdrás könyvében azonban a két alvilági lény - Enok és Leviatan - nem
tesz semmi gonoszat. Enok könyvében a démonok hasonló természetűek, mint a
pogányok. A bölcsesség könyve - az alexandriai judaizmus terméke - azt
állítja, hogy a halált a Sátán hozta erre a világra - ezzel megismételve a
biblia tanítását - és \"azok, akik kitartanak az ördög oldalán, halálra
lelnek\". Az ellentmondásos megközelítés miatt, a gonosz kérdése századokon
át tabu volt. A jó és a gonosz állandó küzdelmére az egyetlen érvényes
magyarázat a hivatalos tanítás volt, és minden, a megszokottól eltérő
értelmezést szigorúan büntettek. Az európai dualisták a szigorúságot a
Legfőbb Lény elfogultságával és bosszújával magyarázták.

A Sátán individualista. Áthágja a menny szabályait, melyek meghatározott
erkölcsi magatartást követelnek. Ő az, aki az ismeretlen utáni vágyakozásra
ösztökél bennünket, álmokat és reményeket ad. Keserűséggel és
elégedetlenséggel tölt fel minket, de végül is a jobbhoz vezet, így mégis a
jót szolgálja. Milton nemes lázadóként ábrázolta, aki inkább örökké
szenved, mintsem megalázkodjon. Ő az antitézis.

A gnosztikusok leszögezték, hogy csak ennek az örökkétartó antagonizmusnak
a révén létezik a világegyetem, és - lévén az univerzum egy - jó és gonosz
egyesülnek az isteniben. CONSTANT ABBÉ, azaz Eliphas Léri volt az, aki
megkísérelt igazságot szolgáltatni a Sátán számára. Véleménye azonban
zavaros. Különbséget tesz a Sátán és Lucifer között, akiket az őket
körülvevő asztrális fényről ítél meg. A Sátán menyegzője című, 1890-ben
megjelent darabjában Jules Bois a Sátánt gyönyörű, izmos ifjúként
ábrázolja.

A középkorban vallották, hogy az ördög színész is lehet, bármi, ami lenni
akar. Mindenhol ott van, de azt a látszatot akarja kelteni, hogy nem
létezik. Kétkedést támaszt Isten létével kapcsolatban.

Mindenhol ott van, de ezt elmondhatjuk Istenről is. Mindketten csak annak
nyilvánulnak meg, aki hisz bennük. Az ördög a 13. sz.-ban erősödött meg.
Ebben a korban nem volt olyan ember, aki azt akarta volna, hogy ne
higgyenek a létezésében. Megtestesülésének naponta bizonyítékát adta: a
Sátán az emberek érzékeit hatalmába kerítő, tapintható lényként jelent meg.
Sőt, a szaga sem volt kellemes. Amikor eltűnt, pokoli rothadást idéző
kénbűzt hagyott maga után!

Az ördögben a legkellemetlenebb, hogy hatalmas vonzást tud gyakorolni a
nőkre és a férfiakra, képes elcsábítani, megtéveszteni őket.

A XII. sz.-tól ott találjuk a bíróságokon az ügyét védő gonoszt, amely
Krisztust és az emberiséget vádolja. Az alvilági hatalmak a pokolbéli
érdekek hivatalos képviselőjévé BELIÁL démont választották, mert a
hagyomány szerint jogi kérdésekben Beliál a legtapasztaltabb. Megjelenik
Isten előtt és követeli, hogy vizsgálja meg Krisztus cselekedeteit.

AZ ALVILÁG URAI:

BAEL - ő odalent a legnagyobb király. Egy béka-, egy férfi- és egy
macskafeje van. Hangja érdekes. A törvényeket igen jól ismeri. Az embert
bölcsességgel ruházza fel, de láthatatlanná is teheti. Parancsainak az
ördögök 66 légiója engedelmeskedik.

FORCAS - a pokol kormányzója. Nagy bölcsességű, ismeri a füvek és a kövek
csodás tulajdonságait. Segítségével a mágna láthatatlanná válik, rálel a
kincsekre, megtalálja az elrejtett tárgyakat.

BUER - szintén kormányzó. A növényekben található gyógyító nedvekkel
foglalkozik. Szállást ad a házi szellemeknek, és ez a hatalma teszi őt
vonzóvá az emberek szemében. Wier szerint BUER ötágú csillagként látható.

MARCHOCIAS - márki a pokolban. Griffszárnyakkal és kígyófarokkal jelenik
meg. A Sátán bukása előtt MARCHOCIAS az égi Uralmakhoz tartozott.

ASTAROTH - hatalmas úr, úgy fest, mint egy rút angyal. A pokol sárkányán ül
és karmai közt viperát tart. Ismeri a múltat, jelent és jövőt - mindent,
ami rejtett. Nyíltan beszél a szellemek teremtéséről, bukásukról, hogy mi
módon vétkeztek és hogyan taszították őket a pokolba.

Ezt a felosztást Johann Wiernek köszönhetjük, aki a démonológia
szaktekintélyének vallotta magát.