Ősszel több figyelmet fordítunk a fákra, hiszen már a látványuk, ezer
színben pompázva - önmagában mágikus hatású. A mágia és az orvoslás
tulajdonképpen közelebb áll egymáshoz, mint gondolnánk…
A mágikus gyógyászat alapnövényeit három csoportba oszthatjuk, hiszen
vannak köztük olyanok, amelyek általában a Gonosz távoltartására, vagy a
test általános értelemben vett megerősítésére alkalmasak, vannak olyanok,
amelyek egy-egy nehezen megragadható, de többé-kevésbé konkrét betegség
gyógyítását szolgálják, és vannak olyanok (elsősorban a fák tartoznak ebbe
a csoportba), amelyek valamely, a gyógyhatástól általában független
erkölcsi elv, vagy negatív tulajdonság testet öltését szolgálják.
Természetesen e csoportok nincsenek élesen elválasztva egymástól, több
példát is találunk arra, hogy egy növény több célra is alkalmas. Különösen
az fordul elő gyakran, hogy egy tulajdonságot hordozó növény valamilyen
konkrét mágikus célra is felhasználható.
Az egyik legfontosabb ördögűző növény az erdei pajzsika, amelyről így írnak
elődeink: „…sok erőt tartalmaz, méghozzá olyat, hogy az ördög
elkerüli miatta. És vannak olyan erői is, amelyek a nap erejéhez
hasonlatosak, mert ahogy a nap a sötétséget megvilágosítja, úgy készteti a
pajzsika menekülésre a gonosz szellemeket. És a talajra, ahol nő, ritkán
hull jégeső, és az ember, aki magánál hordja, elkerülik a démonok mágiái és
a varázslatai csakúgy, mint az ördögi szavak és más álomképek.
…”A pajzsika nedvéhez bölcsesség rendeltetett, és a természet
méltóságában a jóság és a szentség jelölésére szolgál.
Hasonlóan nagy hatású, általánosan elterjedt varázsnövény volt a
mandragóra, amelyben „… az emberekkel való hasonlósága miatt
több ördögi befolyás van, mint az egyéb növényekben, ami mások elé helyezi.
Amikor kihúzzák a földből, gyorsan egy forrásba kell tenni egy napra és egy
éjszakára, és ez kivet belőle minden rosszat és a halálos nedveket, ha
azonban gyökérrel együtt húzzák ki a földből, és arra az őt körülvevő föld
tapad, és a forrásban nem tisztíttatik meg, akkor káros a varázslók sok
rontása és bűbája miatt. A növény gyökere általában emberi alakot formál,
erről így ír a legenda: Akinek a feje fáj valamilyen betegség miatt, egye a
fejét, akinek a nyaka fáj egye a nyakát; akinek a karja szenved egyen a
karjából, és akinek a lába egyen a lábából. Vagy amely tagjában érzi a
fájdalmat, egyen a gyökér ugyanazon tagjából, és jobban lesz.
Ugyancsak fontos varázsnövény volt a mirha, amit a monda szerint először
napon, vagy tűzön kell lágyítani, és csak ez után érdemes maguknál tartani,
hogy húsod, és izzadságod melegítse, és akkor elűzi tőled a démonok
igézetét és a rossz füvek varázserejét…”
A szilfához a következő recept fűződik: „És ha valaki mágikus vagy
átkozó szavak miatt elveszti értelmét, végy földet, ami e fa gyökerei körül
találtatik, és melegítsd erősen tűzben, amíg már csaknem izzik, és amikor
felforrósítottad, tegyél, tegyél rá elegendő rutát, és valamivel kevesebb
útifüvet, hogy e füvek nedvét és illatát átvegye. E füvekkel takard be a
fejét, kösd át egy kendővel, fektesd ágyba, és takard be ruhákkal, hogy
ettől a földtől izzadjon; és tedd ezt három vagy öt napig, és az illető
jobban lesz.
A fák közül különösen erős ördögűző hatást tulajdonít a ciprusnak:
„És végy a fából, ami a fa közepén van, és hord mindig magadnál, és
akkor az ördög elkerül téged, mivel ez a fa erős természete miatt az egyéb
fák között különlegesen sikeres, mert az ördög elutasítva menekül minden
elől, ami gyógyító erővel bír, mert magának nincs gyógyító ereje.
Hasonló a hatása a jegenyefenyőnek is: „És amely helyen mindig van
a jegenyefenyő fájából, azt utálják, és elkerülik a lég szellemei, sokkal
inkább mint más helyeket, és a varázslatnak és mágiának ott kevesebb ereje,
és kevésbé hat, mint máshol..”. A gyertyán főleg a fáradt vándorok
fája: „És ha valaki az erdőben akar éjszakázni, vagy déli pihenőt
tartani, feküdjön gyertyán alá, vagy az árnyékába, és ott aludjon és akkor
az ártó szellemek kevésbé bocsátják rá szemfényvesztéseiket és
rettenetüket” .A szil pedig általában segíti az ember sikerét:
„szilfa bizonyos boldogulást rejt természetében, így általa a lég
szellemei mérgükben, ártásaikat és szemfényvesztéseiket nem művelhetik, és
sok veszekedést sem okozhatnak”. A tiszafáról pedig azt kell tudni ,
hogy „… ha valaki a fájából egy botot készít, és azt a kezében
tartja, ez jót tesz neki, és hasznos a teste jólétének és
egészségének”. Az apróbojtorjánra akkor van szükség, ha valakiben
„az értelem és az érzelem kiürült”. Ilyenkor az apróbojtorjánt
vízben meg kell főzni, és ezzel a meleg vízzel a beteg fejét meg kell
mosni, a növényt pedig a homlokára kell tenni, és az kitisztítja a tudatát
és az érzelmeit, és kiveszi belőle az őrületet”.

Befejezésül álljanak itt az egyes fákhoz kapcsolódó erények, negatív
tulajdonságok, vagy jelentéstartalmak:
Birsalmafa – ravaszság
Barack – irigység
Tiszafa – öröm, boldogság
Szilva – harag
Berkenye – hivalkodás, kétszínűség
Eperfa – elevenség
Szelídgesztenyefa – bölcsesség
Naspolya – szelídség
Füge – rettegés
Babér – állhatatosság
Olajfa – könyörület
Boróka – szilárdság
Nehézszagú boróka – ridegség
Kecskerágó – bőkezűség
Jegenyefenyő – bátorság
Hárs – termékenység
Tölgy – léhaság
Bükk – fegyelem, tisztesség
Kőris – tanács
Rezgőnyár – túlság
Éger – haszontalanság
Juhar – rémület
Gyertyán – „a szemlélet fejlődése”
Nyírfa – szerencse
Erdeifenyő – szomorúság
Fűzfa – bűn
Sóskaborbolya – küzdelem
Fehér nyár – merészség
Vadrózsa – vonzalom
Kökény – Elbizakodottság
Veresgyűrűsom - művészet


Személyes vélemény:
Az ezt az írást egy olyan újságban találtam, amely komolyabban foglalkozik
többek között az őstörténettel is, a leírtak idézet (az újság nevét nem
említeném, mert a szerkesztőség így vélekedik magukról: „Független,
szabad, Magyar Politikai, és Őstörténeti kiadvány”, és a politikai
résztől szeretnék eltekinteni ebben az esetben)
A benne leírtakról csak annyit, hogy még egyiket sem próbáltam ki ( bár
tervben van egy tiszafa – bot elkészítése) ,de tudom ajánlani, hogy
pl.: amelyik növénynek a gyökerét kell enni, mert az gyógyít (mandragóra),
azért mindenki saját felelősségére próbálja ki. Tudjátok őseink egy kicsit
másféle élethez, ételekhez voltak szokva, és mivel szerintem ők sem bírnák
megenni azt amit mi nap mint nap megeszünk , ezért csak erős gyomrúaknak
ajánlom, vigyázzatok vele, lehet, hogy elrontja a gyomrotokat, és többet
árt, mint használ. De őseink (nyelvezetéből ítélve nem egy-két éves, hanem
régebbi, sokkal) azért hatalmas összhangban éltek a természete, és jó dolog
megfogadni tanácsaikat, de azért ésszel! Az ördög kifejezésről meg annyit,
mivel akkor tájt még pogányok voltak őseink, e szó alatt a gonosz , és ártó
szellemeket értették, de már érződik rajta a keresztények hatása is, így
alakulhatott ki e kifejezés.

Üdvözlettel:
Vlad