Blody Mary
                                                        -1. rész-

Sok-sok felhő eltakarta a holdat, a környéken szinte az összes útlámpa vagy kiégett vagy, nagyon halványan világított, valamilyen oknál fogva ahányszor megjavították annyiszor tönkrement, már nem javítsák meg, mert felesleges. Egy sikátorról volt szó. (Két nagy emeletes ház alkotja a bejáratot onnan fal viszi tovább a közepén megáll a fal, mert újabb emeletes ház álldogál, ami tovább alkotja a sikátor falait. Itt az emeletes házhoz van támasztva egy konténer, ami már évek óta a sikátor része… senki se használja. Az emeletes ház végéből újabb fal fut végig egyenesen egy családi házakból álló utcába). A sikátor elég rideg és este az átlagos emberek inkább kerülik… pedig elég sok időt spórolnának meg a hazatérésre… De kinek van kedve éjnek idején egy elhagyatott, rideg és elég hosszú sikátoron végig menni, amiben persze nincs világítás így az ember az orráig, sem lát teljesen…

     Eleredt az eső. A borongós időben még is csak ült valaki, lógatva lábait a 10 emeletes panelház tetején. Elég fura, Egy fekete hajú, hófehér bőrű lány volt. Szemeivel végigpásztázta a sikátort és a konténeren állt meg a tekintete.

Hmm senki se megy át végre már ezen a sikátoron?- Gondolta magában kicsit csalódottan- már hetek óta éhen maradok. De ebben a pillanatban egy 20 év körüli lány és 25 körüli férfi vette be a kanyart és vágott neki a sikátornak.

- Ez annyira félelmetes sikátor Tom- mondta a lány kicsit reszketős hangon - inkább menjünk a hosszabb úton.

- Jaj Vera mitől félsz?- mondta a fiú unott hangon- Nincs itt senki.

 -Úgy teszel, mintha te látnál valamit- Vágott rá kissé sértődötten.

- Igen látok valamit- vágott vissza kissé nagyképűen- A hugim agya elkezdett zápulni.

-Kösz szépen- fejezte be a vitát a lány.

A panelházon ülő lány szeme ráakadt a 2 emberre… Ma jóllakok, mondta magában.

Erre a gondolatra zöld színű szeméből kék lett, a szeme körül fekete festés rajzolódtak ki a semmiből, ajka píros színű lett, körmei megnőttek kb. 3-4 centire, haja dúsabb lett… mintha egy másik lány ült volna a tetőn. Ellökte magát és egyenesen a konténer tetejére, landol, egy neszt se lehetett hallani de mégis ott „guggolt” a konténer tetején.

Pont akkor ért oda, amikor a lány és a fiú odaért.

-         Kerestek valamit gyerekek- Furcsa kifejezés volt, hisz ő se nézett ki több mint 25-26-nak.

-         Menj hátrább tesó ez tuti egy sátánista- erre a fiú, végigpásztázta a nő régies ruházatát… és arra a megállapodásra jutott, hogy ez a nő nem egyszerűen sátánista hanem már egy megszállott. A lány megmoccanni se mert, számára a nő olyan volt, mint a megtestesült horror.

-         Nem vagyok sátánista kretén! Számodra én vagyok a Sátán!

 A férfi nem ijedt meg tőle annyira… de a nővére rettenetesen félt.

- Kotródj innen! Mielőtt még bajod esik kislány!- Szólt rá gúnyosan a férfi.

- Kislány?- kérdzte vissza megvetően-, hmm… ilyen becenevem se volt eddig.

És abban a minutumban kecsesen lepofozta a nem kívánt személyt… a férfi feje elgurult a sikátor sötétségében. A teste egy röpke pillanat alatt lezuhant a földre, testvére lába előtt testfő nélkül hevert a porba.

-         Mond meg a testvérednek odaát, hogy a nevem Blody Mary!

Ezután magához szorította a lány „sokkolt” állapotban lévő testét, és belekóstolt a nyakába. 2 perc múlva elengedte a lány hideg, lehűlt kiszáradt hulláját, ami szépen lehullott volt testvére holtteste mellé. Blody Mary ajkán még ott volt egy kis vér… amit letörölt kecses ajkáról és hírtelen felvillant a fény. A sikátor „fénybe pompázott” 2 év sötétség után… de a föld vér vörös volt, tetemekkel szerteszét. Patkányok „cincogása” muzsika volt Mary fülének, a villanyoszlop világítása károkozó szemének. De mégis most nem erre koncentrált, hanem arra, hogy mi lesz vele ezek után?

Mivel már megölt 10 embert a Szövetség rá talál, és akkor vége hervadó életének.

Hisz a Szövetség profi… és ő nem klán tag. Nincs mandátuma, azaz megölik, ha rájönnek, hogy itt tartózkodik, és ember vérének ivásával tölti heteit… Hiába az óriási erő, ha egyedül van...

                                                                                    Folytatása következik…

                                                                                                        By: Chil. Anonymus.