Kedves Mindenki!

Érdekes dolgokat olvastam itt a novemberi számban. Különösen tetszett a megkülönböztetésről szóló cikk. Emlékszem, mikor feketében jártam, én voltam a falu szégyene. A szülők féltették tőlem a gyerekeket, óvták a tinédzsereket, és főleg a fiúkat... Nem mintha kikezdtem volna itt valami himnemű egyeddel, mivel diszkóson kivül más nem nagyon található Hodosban, és nem igazán vagyok oda a rózsaszin ingben flangáló tüsis hajú nyálgépekért. Régóta mentek rólam a pletykák, persze csak csendben, hogy meg ne halljam, hogy egy kurva vagyok, meg persze drogozok és alkoholizálok. Na, azért a hitelesség kedvéért, nem vagyok földre szállt angyal, voltak rossz lépéseim, pár pasim meg ittam és füveztem is rendesen. De tény, hogy semmi közük nem volt hozzá. Voltak régen "barátaim" is. Akik persze nem nagyon voltak oda új énemért, s kissé megutáltuk egymást. A bátrbbak felhivták anyámat, hogy mit művelek. Anyám nem hitt nekik- jól hazudok:) Szóval fekete bárány lettem, a társadalom szégyene. Én, nem pedig a szomszédom, aki bár technót hallgat, és nyomja be az arcába a pervitint meg speedet.
Ez persze nem lohasztotta le a kedvemet. Találtam én olyanokat, mint én. Egész szép banda gyűlt össze 5km-re az én lakhelyemtől, darkosok, punkok, hippik. Az öregasszonnyok ott sem nézték jó szemmel, hogy a temetőben "szexualizálunk", és  két lány nyalja egymást az út közepén. Miután sikeresen felgyújtottuk a szalmát a két legjobb barátommal, mindenki injekciós tűket és üvegeket hallucinált mindenfelé. Ott is kitaszitottak lettünk, de kezdtük élvezni.
Sokan utálják a punkokat, én imádom őket. Bemutatnak a világnak. És igazuk van...
Végül, hadd meséljem el az egyik falubeli kislánnyal folytatott beszélgetésemet:

- Rocsker vagy?
- Igen.
- Mondtam anyukámnak, hogy én is az leszek, ha felnövök. De azt mondta, nem jó ötlet.
Talán ezzel nevelik a gyerekekbe, hogy alkoholisták legyenek...

June