HALLOWEEN

Aki azt hiszi, hogy ennek az igen zajos és ma már fölöttébb mókás ünnepnek a neve egy bécsi telefonközpontostól ered - téved. Október 31. éjszakájának felfordulásai és furcsaságai ennél sokkal mélyebben gyökereznek. Maga a név - Halloween - az angolban a katolikus hagyományt idézi. A Halloween ugyanis az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) eltorzult formája. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy a kelta írek már Krisztus előtt az 5. században is megemlékeztek erről a napról, ugyanis a nyár náluk október 31-ikén ért véget. Ezt a napot Samhain-nak nevezték: ez volt a kelta újév.

Most, hogy már Magyarországon is divatba jöttek a különféle Halloween-partik, -bulik és -bálok, nem baj, ha tudjuk, miről is szólnak az ilyenkor szokásos lökött jelmezek, a világító tökfejek, a tűzijáték és a ricsaj. A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik. Az egyik magyarázat szerint azok a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket (értsd: meghaltak), ezen a napon visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak, s ebben új életet kezdjenek. Az élők viszont nem szeretnék, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtesznek a szellemek távoltartása érdekében. Így aztán otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a szellemeknek ne legyen kedvük behatolni a hideg, sötét házakba, ők maguk pedig kísérteties ruhákat öltöttek magukra, és nagy zajjal parádéztak föl és alá, hogy ezzel elijesszék a testekre vadászó lelkeket. Egy másik magyarázat szerint a tüzeket azért oltották ki, hogy majd a közös tűzből - a druidák Usinachban égő tüzéből - újragyújtsák őket. Egy harmadik változat a nyilvános tűzrakást az emberáldozattal hozza kapcsolatba. E szerint ilyenkor vetették máglyára azokat, akiket - feltevésük szerint - már megszálltak a szellemek.

A Halloweennek van egy szélesebb kultúrkört érintő értelmezése is. Ez pedig a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkánysághoz ugyanis hozzátartoznak a nagy beavató szertartások, a boszorkányszombatok intézménye. Ebből az eseményből évente négyet tartottak meg, minden évszakban egyet-egyet. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent. Szóval elég katyvaszos nap ez: keverednek benne kelta, germán pogány elemek, ott bujkál benne egy kis római komponens is (a rómaiak a keltáktól átvették ezt a napot, kétségtelen, hogy már emberáldozattól mentesen), és végül ott a katolikus hagyomány. Ehhez képest Magyarországra egyértelműen Amerikából, sőt, az amerikai tömegkultúrából került át. Ja, és hogyan került Amerikába? Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal.
Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül. Ezt viszont nem az írek hozták. Ez keresztény szokás, amely már a kilencedik században is létezett. A korai keresztények november 2-ikán házról-házra jártak "léleksüteményért". Ezért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért. Ehhez kapcsolódott még az a hiedelem is, hogy a halál után a lelkek a pokol tornácára kerülnek (limbus), s az imádság hozzásegíti őket, hogy a mennybe kerüljenek.

Ami a tököt illeti, az eredetileg tarlórépa volt. Nem a kelta mitológiából, még csak nem is a keresztény hagyományokból származik, hanem az ír folklórból, pontosabban egy népmeséből. Ennek hőse rászedte az ördögöt. Felcsalta egy fa tetejére, aztán keresztet vésett a fa kérgébe, így az ördög nem tudott lemászni. Végül az egyszeri ember - bizonyos Jack - alkut kötött az ördöggel. Megállapodtak, hogy az ördög innen kezdve békén hagyja az embert, aki cserében leengedi a fáról. Hiába tűnt jó üzletnek, miután Jack meghalt, nem bocsátották be a mennyországba. Érthető: alkut kötött az ördöggel. De a pokolba sem juthatott be, hiszen átverte az ördögöt. Ekkor kapott az ördögtől egy égő zsarátnokot, hogy ennek fénye vezesse a sötétségben. Jack pedig a zsarátnokot egy kivájt répába tette. Amerikában azonban az ír bevándorlók azt konstatálták, hogy ott van tök bőségesen, így Jack mesebeli lámpása répa helyett a kivájt tök lett.
És hogy teljes legyen ennek a multikulturális ünnepnek a képe, tegyük hozzá azt is, hogy manapság Amerikában sok templomban szerveznek Halloweenkor programokat a gyerekeknek, amelyeknek elengedhetetlen tartozéka a tökvájó verseny.

Halloween a moziban

Halloween mozikarrierje 1978-ban kezdődött, bár maga téma már jóval korábban felbukkant "dekoráló elemként" több filmben is. De ha manapság egy mozibolond azt hallja, holtbiztos, hogy John Carpenter filmje, a Halloween ugrik be. Hogy ihlető hatással volt-e Carpenterre az 1977-es Halloween Is Grinch Night című animációs film, amelyben a Grincs a Karácsony után Halloweent is megpróbálja elcsórni? Tudja a fene. Valószínűleg nem, hiszen, amikor ez a tévéfilm adásba került, Carpenternek már rég forgatnia kellett. Bár valami mégis lehetett a levegőben, mert 1977-ben még egy televíziós Halloween-mű került adásba, a Halloween with the New Addams Family. Félreértés ne essék, senki nem vádolja Carpentert koppintással, csupán azt keressük, mi lehet az oka annak, hogy éppen ekkor jöttek divatba a Mindenszentekre rendelt borzongák. A lényeg a lényeg: Carpenter filmje Donald Pleasance-szel és Jamie Lee Curtis-szel a főszerepben elképesztő siker lett. A történetre, gondolom, minden mozimániás emlékszik.

A sztori 1963-ban indul, amikor is egy zegernyés Halloween éjen Haddonfieldben a hat esztendős Michael Myers meggyilkolja a nővérét, miután szexelt egyet a barátjával. A kis Michael gyógyintézetbe kerül, Sam Loomis doktor gondozásába, aki orvos létére a kis Michaelt a gonosz forrásának tekinti. 1978. októberében Michael megszökik, és visszatér Haddonfieldbe…
Nos, ami a visszatéréseket illeti, Carpenter filmjének sikerét igazi Halloween-áradat követte. 1979-ben került a mozikba a Snapshot (Pillanatfelvétel) című ausztrál film, amelyet a siker reményében elég érdekes címeken kezdtek forgalmazni (The Day After Halloween,
The Day Before Halloween, The Night After Halloween). Amúgy sok köze nem volt Halloweenhez. Még ugyanebben az évben - szintén animációs változatban - Casper, a kis szellem visszavágott a lopós Grincsnek: megmentette Halloweent. Az 1981-es Halloween II. viszont már klasszikus folytatás volt - ugyanazokkal a főszereplőkkel, ugyanazokkal a forgatókönyvírókkal (John Carpenter és Debra Hill), de más rendezővel (Rick Rosenthal). Folytatásokról vagy jót, vagy semmit. Ne részletezzük! Annyira ugyan nem rémes, de kicsit verítékszagú.

A Halloween III-nak viszont már abszolúte semmi köze az eredetihez. Ez gyilkos játékszerekről szól. Ramaty egy holmi, amely jogtalanul viselte ezt a címet. De mit tegyünk, 1982-ben ez a cím még bevételt ígért. Az 1987-es Night of the Demons-t is megpróbálták Halloween Party címen elsütni, de egyre kevesebb sikerrel. 1988-ban viszont komoly kísérletet tesznek a káposzta felmelegítésére. Visszatér a sátáni Michael, és a derék doktort is - szokás szerint - Donald Pleasence alakítja. A Halloween IV. a közbeeső próbálkozásokhoz képest veretes klasszikus, de közel sem jöhet Carpenter filmjéhez. Tekintsük a 10. évfordulóra készült kicsit görcsös évfordulós filmnek. Az ilyesmi ritkán jön be. Ahhoz viszont elég sikeres, hogy a Halloween V ismét visszatérjen Carpenter forgatókönyvéhez. Ebből kiderül, hogy Michael praktikusan golyóálló, hiszen az előző részben a rendőrök lelövik, s ha nagyon következetesek szeretnének lenni az alkotók, Michael Myers-t legföljebb síremlékként láthatnánk viszont. (A rajongók kedvéért: Sam Loomis dokit még mindig D. Pleasence alakítja.)
Ha valaki azt gondolná, hogy itt a vége, fuss el véle - súlyosan téved. 1995-ben Michael Myers visszatér az addigi legkonfúzusabb Halloween-ben, amely immár a Halloween 666 címet viseli (amúgy The Curse of Michael Myers volt az eredeti címe). Pleasence jelenti az állandóságot a változásban. És most kapaszkodjon meg mindenki! Nem tudták megállni: a huszadik évfordulóra is készült egy Halloween, a Halloween H20, vagy ha jól számoljuk a Halloween VII. Donald Pleasence érthető és akceptálható okok miatt már nincs a filmben. 1995 február 2-ikán meghalt. Visszatér viszont Jamie Lee Curtis.

2000-ben hál'istennek röhöghetünk egy cseppet, ugyanis az összes Wayansok (Keenen Ivory, Shawn, Marlon) filmje, a Horrorra akadva (Scary Movie) nem csak a Halloweenen, hanem magán is képes jóízűen röhögni. Ezek után már nyilvánvaló, hogy a Halloween nem folytatódhat. Épeszű embernek nyilvánvalóan nem juthat eszébe, hogy újra ringbe küldje Jamie Lee Curtist, vagy hogy újra rádumálja Rick Rosenthalt a folytatásra. Márpedig folytatódott. A Halloween:Resurrection - 2002 (a gyengébbek kedvéért: Halloween VIII) már egyenesen a Michael Myers-kultuszról szól, hiszen itt tizenévesek egy csoportja abban a kiváltságban részesül, hogy egy vetélkedő nyerteseiként beköltözhetnek Michael Myers gyermekkori otthonába. Közben pedig webkamerák kukkolják őket. Ki gondolná, hogy a végén ebből is horror lesz?

Könnyelműség lenne jóslatokba bocsátkozni a Halloween-filmek jövőjét illetően. Meglehet, hogy Michael Myers históriája épp olyan hosszúra nyúlik, mint Drakula grófé. Ami meg a Halloween körüli hajcihőt illeti, azt lassan beiktathatjuk a nemzeti kultúrkincsbe. Bár az lenne az igazi, ha a kelták, rómaiak, korai keresztények, németek, írek után azért mi is hozzátehetnénk valamit. Egy kis regöléssel, talán Luca-széke faragással dúsítva talán még otthonosabb lenne.

Réz András