Furán néznek rám, mert máshogy nézek ki...


Reggel van. Felkelek, felveszem a mások által csak \"extrémnek,
érdekesenek\" nevezett ruháimat. Én nem találok benne semmi kivetnivalót,
pedig mikor végigmegyek az utcán az emberek nem úgy néznek rám.
Végigmérnek, és hallom, ahogy a hátam mögött sugdolóznak: \"Nézd már, hogy
néz ki...!\"

Furcsának találják a kinézetemet, a ruhákat, amiket felveszek, az
ékszereimet, a hajamat, a mindenemet...

Pedig nekem annyit tesz a dolog, hogy kicsit más, mint a megszokott. De nem
kibeszélnivaló.

Az, hogy úgy nézek ki mint valami \"gyászoló szivárvány\", szerintem csak
jópofa. Mások félnek tőlem, furának tartják a színösszeállításaimat, a
ruháimat, az ékszereket, és persze a hajamat. Hülyének néznek.

De kérdem én, miért nem lehet megérteni, hogy nekem tetszik ha egyszerre
vagyok fekete és színes, ha színes tigriscsíkos a hajam, ha halálfej ábra
lehet rajtam, ha furcsák a bizsujaim, és ha szeretem a piercingeket? És
főleg: Miért kell elítélni, ha másmilyen zenéket kedvelsz??? Miért baj az,
ha nem rázom magam a discókba esténként, ha nincs egyszerre 6 pasim, és nem
vagyok magamutogató ribanc??
Miért néznek rám furán, szemöldöküket felhúzva az emberek, ha nem vagyok
harsány, ha szívesebben vagyok csöndben, és nézem a körülöttem lévő
embereket: vajon mit éreznek, miért teszik azt, amit épp? Baj, ha az ember
nem azt szereti, mint a \"többség\"?

Gondolkozzatok el egy kicsit az itt felvetett dolgokon, mi a válaszotok?
Elszomorító, nem?

Az emberek többsége tele van előitéletekkel, de mire fel?


PanicLady