Szintén egy érdekes cikk a //gportal.hu/portal/cintinti/ oldalról. Úgy gondoltam, hogy sokunkat érdekelhet az anarchizmus, de talán az egészről fogalmunk sincs.. Ezért gondoltam, hogy beteszem ide ezt a cikeket.

Mi az anarchizmus?

Batthyány Ervin egy előadásában így határozta meg: "Anarchizmus - uralomnélküliség - alatt azon társadalmi rendet kell értenünk, mely minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, testvéri együttélésén alapul. Az erőszakon épülő uralmi rendszer helyett, mely a tulajdon, a jog és állam kényszerintézményeiben nyer kifejezést, az anarchikus társadalom formái az emberek természetében rejlő szolidaritás és az ebből folyó szabadság, egyenlőség és önkéntes összeműködés által jönnek létre."

Rudolf Rocker hosszabban fejti ki: "Az anarchizmus nem állandó és zárt társadalmi rendszer, hanem inkább az emberiség történetének egyfajta irányzata. Ez az irányzat, szemben az egyházi és állami intézmények szellemi gyámkodásával, életünk valamennyi egyéni és társadalmi erejének szabad és akadálytalan kibontakoztatására törekszik. Maga a szabadság nem abszolút, hanem viszonylagos fogalomtartalma egyre szélesebbé válik, és egyre tágabb köröket fog át egyre változatosabb módon. Az anarchista számára a szabadság nem elvont filozófiai fogalom, hanem minden emberi lény élő, konkrét lehetősége arra, hogy természettől kapott képességeit és tehetségét kiteljesítse, és a társadalom javára fordítsa. Minél kevésbé befolyásolja az emberi kiteljesedést az egyházi és politikai gyámkodás, annál hatékonyabb és harmonikusabb lesz az emberi személyiség, s annál inkább meghatározza annak a társadalomnak az intellektuális kultúráját, amelyben felnőtt."

Az anarchizmus az a társadalmi elmélet, amely az egyéni felelősségtudat szerepét állítja előtérbe bármifajta - jogi, parancsuralmi vagy parlamentáris - uralommal szemben. Az anarchizmus legáltalánosabb meghatározása az uralomnélküliség követelése. Ezen "azon társadalmi rendet kell értenünk, mely minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, testvéri együttműködésén alapul. Az erőszakon épülő uralmi rendszer helyett, mely a tulajdon, a jog és állam kényszerintézményeiben nyer kifejezést, az anarchikus társadalom formái az emberek természetében rejlő szolidaritás és az ebből folyó szabadság, egyenlőség és önkéntes összeműködés által jönnek létre." (Batthyány - Migray - Schmitt: Anarchizmus, Budapest, 1904.)

Az anarchizmus szerint a társadalmi rendhez nem szükséges a politika beavatkozása. A politika ugyanis mindig a hatalmat jelenti, ezen keresztül pedig erőszakkal igyekszik fenntartani a rendet, a társadalom életébe való beavatkozással. Ezáltal a politikai rend nem a szabadság, hanem az elnyomás állapota.

Batthyány Ervin szerint sokan vannak, akik általános felfordulást és káoszt képzelnek az anarchista világnézetnek. Ezek az emberek azt gondolják, hogy az anarchizmus a kultúra alacsonyabb fokára való visszalépés, mások szerint pedig az anarchisták nem tudják az általuk felállított ideálokat elérni. Mindkét nézet tehát feltételezi, hogy a rend, a béke, sőt, a műveltség fenntartása csak egy felsőbb hatalom által lehetséges, amely áthághatatlan jogszabályokat készít, és ezen jogszabályok segítségével az uralom akár erőszakkal is érvényesíthető.

Az anarchizmussal kapcsolatos tévhitekhez hozzájárult, hogy az anarchia kifejezés a köznapi értelmezésben a zűrzavarral, fejetlenséggel egyenértékű, s kialakult egy olyan képzet, miszerint az anarchisták a társadalom, a közrend teljes felforgatását akarják elérni, dezorganizált, kaotikus helyzetet szeretnének teremteni. Ezt a képzetet erősíti a "feudális anarchia" történeti terminusa is, amely az ideiglenesen gyenge központi kormányzat következtében fellépő zűrzavaros politikai viszonyokat jelöli a korai feudalizmus időszakában. Az anarchisták felfogásában e kifejezésnek más jelentése van. Errico Malatesta olasz anarchista a következő meghatározását adta: "Az anarchia szó görög eredetű és kormánynélküliséget jelent, egy népnek azt az állapotát, amelyben alkotmányos hatóság, kormány nélkül igazgatja önmagát." Tehát szó sincsen dezorganizált, rendezetlen állapotokról. A politikai-állami közigazgatási hatalmat az anarchisták az autonóm, önigazgató, decentralizált helyi közösségek tevékenységével akarták helyettesíteni, s a közrendet ennek segítségével fenntartani. Elképzelésük szerint így az anarchia a szabadság fogalmával egyenértékű, amely úgy érhető el, hogy az emberek megszabadulnak az őket elnyomó, kizsákmányoló, rajtuk élősködő kormányzati-politikai hatalomtól és az azt szolgáló bürokratikus gépezettől.

Az anarchizmusellenes propagandához maguk az anarchisták is bőven szolgáltattak támpontokat. A köztudatban az anarchista mozgalom nem véletlenül - és nemcsak a lejárató propaganda hatására - kapcsolódott össze az erőszak, a terror fogalmaival. A XIX. század utolsó évtizedeiben és a századfordulón az anarchizmus követőinek jelentős része ugyanis céljai eléréséhez az egyéni merényleteket választotta eszközül, amelyeket hosszú időn át olyan "sikeresen" alkalmaztak, hogy a közvélemény az egész anarchizmust e merényletes irányzattal azonosította. Ebből következőleg háttérbe szorultak - vagy jóval kisebb nyilvánosságot kaptak - azok az áramlatok, amelyek békés, reformista eszközökkel akarták a társadalmat megváltoztatni.

A terrorizmus pusztán egy eszközrendszer, az anarchizmus pedig egy politikai ideológia, így a kettő semmiképpen sem azonosítható egymással. Az anarchizmus ultraradikális jellege azonban esetenként alkalmazott eszközeiben is megnyilvánult.

Az anarchizmus követőiben nagyon sokan pusztán a lázadás, a tagadás, a rombolás bajnokait látták. Ahhoz, hogy valakit anarchistának nevezzünk, nem elegendő az, hogy az illető nem szereti a politikát (és a politikusokat), gyűlöli az államot, az elnyomást, a kizsákmányolást. Mindezek mellett az anarchista központi értéknek tekinti a szabadságot, tudatosan vállalja az anarchizmus alapvető céljaiért való küzdelmet, s konkrét elképzelése van a jövő társadalmi berendezkedéséről, illetve annak alapelveiről. Az anarchizmus így nem pusztán a rombolás és a tagadás, hanem a spontán módon kialakuló, alulról felfelé szerveződő, önkormányzati alapokon nyugvó, föderatív jellegű, egységes emberi társadalom eszméje is.